Az Isten Lába (Joyce Cary) 1982
kemény borítós

jó állapotban van
díszborító nincs

Kiadó : Európa Könyvkiadó , Budapest
Kiadás Éve : 1982 , 28.500 példány
Eredeti címe : The Horse's Mouth (1944)
Nyelve : Magyar , fordította: Bartos Tibor , illusztrálta: Würtz Ádám
Azonosító : ISBN 963 07 2627 0 , EU-d-8283
Típus : regény
Oldalak száma : 484 oldal a borítóval együtt
Mérete : 18.5 x 12.5 cm
Készítette : Dabasi Nyomda , Dabas (81-0638)
Eredeti ára : 45.-Ft

A tartalomból :
Joyce Cary rendhagyó tehetség. Egyike azoknak a szabályt erősítő kivételeknek, melyekben oly gazdag az angol
irodalomtörténet. Mondhatnánk tehát: tipikus angol író. Annál is inkább, mivel nem angol, hanem ír származású.
A brit hadseregben harcolta végig az első világháborút, a brit gyarmatbirodalom szolgálatában töltötte „teremtő
férfikorának” jó részét. Meglett úriemberként, negyvenévesen fogott regényíráshoz. Figyelemre méltó könyvekben
örökítette meg afrikai élményeit, majd váratlanul témát változtatott. Zseniális gyerektörténetek következtek,
azután a pálya csúcspontja egy trilógia három habókos öregről. Az úri műkedvelő helyet adott a vérbeli
művésznek: az elbeszélés szabad folyással árad, vaskosan és modortalanul – azaz: a legjobb smoletti pikareszk
modorában. Az Isten lába a trilógia befejező darabja. (Az első két kötet Magam se hittem és A zarándok címmel
jelent meg magyarul.) Önmagában is kerek egész: eredeti történet, egyéni hang – a legrégibb ír-angol
swifti–joyce-i hagyomány szerint. A regény témája a nyomor poézise. A napról napra élés művészete, a
csatornaélet varázsa. Egy vén csavargó, bizonyos Gulley Jimson tekereg végig a cselekmény zegzugos útvesztőjén,
s kimeríthetetlen találékonysággal rendre elkerüli a mindenfelől rátörő veszedelmeket: az éhséget, a
rendőrséget, a dicsőséget, a betegséget, a halált. Alvilági kalandozása komédia; a humor forrása a derűs
immoralitás, a picaro-egzisztencia fenntartásának legfőbb feltétele. Pontosabban fogalmazva: amoralitás,
erkölcsön kívüli állapot, melyet az édeni ártatlanság fényével ragyog be a második gyermekkor, a szenilitás.
Ravaszság és naivitás; férfias brutalitás és gyermeki kedély; társadalom előtti őskáosz és pontosan célba
találó társadalompolitika – ez a különös „tündéri naturalizmus” az írek speciális adománya. Joyce Cary pedig
remekül gazdálkodik az örökséggel: stílusa szuggesztív s hiteles; képzelete szédületes; képei tiszták,
emlékezetesek. Irodalomtörténeti helyét ott jelölhetnénk ki Malcolm Lowry és Dylan Thomas mellett, valahol
Joyce és Beckett között.

3db képet töltöttem fel róla :
imgbox.com/g/TUZB5lzatC

minden külön fényképezve , azt adom , ami a képeken van , nem másikat
személyes átadás csak Budapesten , vidékre Posta