Századunk folyamán két ízben jelent meg jelentős terjedelmű olasz-magyar nagyszótár és többször adtak ki olasz-magyar közép-, illetve kisszótárt. Ezek azonban sok szempontból elavultak és könyvárusi forgalomban nehezen kaphatók. Az utolsó néhány évben az olasz nyelv tanítása erősen terjed középiskoláinkban és a tanulóifjúság olaszszótár-szükséglete megnövekedett. Mindez indokolja egy korszerű olasz-magyar kisszótár közrebocsátását.
A szótár szerkesztésében általában az alábbi szempontok vezettek bennünket:
1. A szótár olasz címszóanyaga több az Akadémiai Kiadónál és a Terránál eddig megjelent angol, francia, német és orosz kisszótárak hasonló anyagánál és általában megegyezik a Kisszótár-sorozatban megjelent spanyol-magyar szótáréval.
2. Az olasz szókincs kiválasztásánál arra törekedtünk, hogy a modern prózában, a mindennapi társas érintkezésben és a publicisztikában előforduló szavakat vegyük fel. Mellőztük a tájszavakat, az elavult, vagy régies szavakat, még akkor is, ha azok a középkori klasszikusok olvasása szempontjából egyébként szükségesek lettek volna. Nem zárkóztunk viszont el a szaknyelvek, különösen a műszaki nyelv leghasználtabb szavainak felvételétől. Elég bőkezűek voltunk a kifejezésekkel, ugyanakkor azonban vigyáztunk arra, hogy az egyre inkább háttérbe szoruló, és az olasz köznyelv szempontjából színesnek vagy irodalminak tűnő toszkanizmusokat kerüljük. Még a szótár jellegéből adódó terjedelmi korlátok ellenére is azon voltunk, hogy címszavaink minél több példamondatban is szerepeljenek, főleg ott, ahol az olasz szókapcsolatnak nem egészen pontosan felel meg a magyar szókapcsolat